Ez a kifejező fametszet megörökíti az Oga-félsziget Sárkány-szigetének sziklás partvonalát alkonyatkor, ahol a hirtelen kiemelkedő vulkanikus sziklák találkoznak a nyugodt tengerrel. Az alkotó mesteri módon ötvözi a lágy pasztell árnyalatokat élénkebb színekkel, így a derengő fény átjárja a sziklákat, mélypiros színekkel festve meg az éles formákat, amelyek éles kontrasztot alkotnak a lüktető zöld dombokkal és a békés kék óceánnal. A lágyan gomolygó felhők egyenletesen oszlanak el a finoman átmenetes égbolton, megteremtve egy nyugodt, ugyanakkor drámai hangulatot, amely a természet örök ereje és a múló fény finom táncát idézi.

A technika kiváló példája a shin-hanga fametszésnek, mely aprólékos faragással és rétegzett színhasználattal mélységet és textúrát ad a képnek. A kompozíció az éles sziklaalakzatok dinamikus erejét a tenger és ég sima horizontális terjedelmével egyensúlyozza, a néző szemét a határozott sziluettektől a horizont felé vezeti. Érzelmileg ez a tájkép csendes elmélkedésre hív; nyugodt menedék, melyet ugyanakkor finom feszültség hat át, mintha maga a táj lélegezne a nap végének törékeny pillanatában. 1920-as években készült, ez a mű az tradicionális japán fametszés megújulásának tanúbizonysága modern érzékenységgel, összekapcsolva a természet örök szépségét a korszak változó esztétikájával.