Ebben a figyelemre méltó portréban egy nyugodt nő mély, intelligens pillantásával vonzza a néző figyelmét. Elegáns kék ruhába öltözve, ami gyönyörűen omlik a testére, egyfajta nyugalmat és magabiztosságot sugároz; a ruhája csipke részletei puhaságot adnak, ami gyönyörű ellentétben áll a formálisabb elemekkel. Körülötte az asztal gazdag porcelánkészlettel és élénk virágokkal van díszítve, egy életvidám jelenetet alkotva, ami egy hívogató délutáni teázást sugall—egy pillanat, ami megfagyott az időben. A színpaletta—a lágy kékek, az enyhén rózsaszínek és a föld színek harmonikus elegye—melegséggel öleli körül a jelenetet, arra invitálva a nézőt, hogy álljon meg és értékelje a házi élet finom szépségét.

John Everett Millais ügyesen használja a puha ecsetvonásokat, hogy mélységet és dimenziót adjon a képeknek. A ruháján található bonyolult részletek nemcsak a művész technikai ügyességét tükrözik, hanem a téma társadalmi helyzetét is. Finom mosolya mélyebb narratívát sugall, talán vágyat vagy belső gondolkodást, érzelmi rezgést alkotva, ami átível az éveken. A XIX. század végén, amikor ez a munka készült, a társadalom mély változásokon ment keresztül, és a nők kezdtek kijelenteni identitásukat a hagyományos szerepeken túllépve. Ez a munka nemcsak Millais tehetségét mutatja meg, hanem a nők társadalmi helyzetének változásairól is keresetet ad, finoman, de erőteljesen bemutatva a személyes és társadalmi identitás vizsgálatát.