Ebben a lenyűgöző munkában három különálló panel uralja a jelenetet, mindegyik bemutatva egy bepillantást a művészet, a teremtés és az emberi erőfeszítések világába. A bal panelen egy festő látható, akinek a kezében ecset van, éppen egy nyugodt nő esszenciáját fogja meg, aki folyó ruhákban van; az arckifejezése egyszerre sugallja a kontemplációt és az érzelmeket, és egy harmonikus képet alkot. Átmenve a középső panelre, egy dinamikusabb környezetet tanúi lehetünk: egy nyüzsgő építkezés, tele építészekkel és munkásokkal, akik mindannyian élénk beszélgetésekkel és munkával vannak elfoglalva. Az energia kézzelfogható, szinte halljuk a állványok nyikorgását és a szorgos elmék zúgását. A jobb panel kontrasztban áll egy szellemszerű figurával, aki egy éteri birodalomban lakik, a múzsák romantikus ötletét ábrázolja, akik támogatják a művészeket és inspirálják a kreativitást. A valóság és a szent összefonódása csodálatot idéz elő, ezzel egy vonzó vizuális utazást hozva létre.

A színek palettája az egész munka során egyszerre lágy és gazdag; a puha pasztell árnyalatok mélyebb és élénkebb tónusokkal keverednek, varázslatos vizuális folyást teremtenek. Larsson ügyesen használja a fényt és az árnyékot, hogy a néző tekintetét végigvezesse a panelek között, átvezetve a bal oldali csendes, mégis erőteljes érzelmektől a középső energikus káoszba és a jobb oldali misztikus aurába. Történelmileg ez a mű az időszak művészi szellemének tiszteletadásaként szolgál, tükrözve a 19. század végi alkotásra és a művészek szerepére vonatkozó aggályokat a társadalomban. Ez az alkotó út ünnepe, ami összekapcsolja a kézzelfoghatót és a transzcendenset; érzelmileg rezonál a nézővel, nosztalgikus érzést idéz elő a kreatív folyamatban rejlő küzdelmek és diadalok iránt.