Egy éles, fekete-fehér ábrázolás bontakozik ki; a magasodó épületek városa elnyomja az előtérben lévő figurákat. A művész vonalvezetésének mesteri használata mélységérzetet kelt, aprólékosan kidolgozott építészeti részletekkel, amelyek mintha a távolba húzódnának. A kompozíció feltűnő; egy férfi áll, karja kitárva egy gesztusban, ami sokat elárul – talán egy néma könyörgés, vagy a tehetetlenség gesztusa. Mellette egy nő sír; egy gyermek kapaszkodik, és egy köteg, amely valószínűleg minden földi vagyonukat tartalmazza, a közelben van, gyökeresen kitépett életüket szimbolizálva. Az általános légkör a pusztulás és a kétségbeesés légköre, a város nagyszerűsége élesen szembeáll a család látható nyomorúságával. A műalkotás erőteljesen megragadja a gazdasági nehézségek emberi árát, a bizonytalanság és a veszteség által meghatározott kort.