A műalkotás egy titkos kertbe kalauzol, a csendes elmélkedés terébe. Minden a finom vonalakban rejlik, bonyolult részletek és textúrák világát teremtve. A középpontban egy széles karimájú kalapot viselő nő áll, testtartása befelé fordulást sugall. A kert maga ismerős és egyben túlvilági; a művész fekete-fehér palettához való hozzáértése figyelemre méltó. A lombkoronán átszűrődő fény lágy ölelésbe vonja, békét és misztikumot idézve. Majdnem hallom a levelek susogását és a szél halk suttogását.