Ebben a figyelemfelkeltő műalkotásban egy koponya áll a figyelem középpontjában, amely élénk sárga és zöld háttér előtt helyezkedik el. E színek interakciója dinamikus mozgást és mélységet teremt. A koponya, éles reliefben bemutatva, megragadja a figyelmet csontváz-szerű vonásaival, fényes felületével és bonyolult részleteivel; minden repedés és körvonal hangsúlyozva van energikus ecsetvonások révén. Van Gogh jellegzetes impasto technikája arra invitál, hogy értékeljük a festék textúráját, életérzést adva a koponyának, annak ellenére, hogy az élettelen.

Miközben a néző tanulmányozza ezt a darabot, tagadhatatlan érzelmi hatás öleli körül; a halál és a létezés mulandóságának kontemplációjára hív. A színek megválasztása—bátran rátartó sárgák, amelyek lágy zöldekkel kontrasztálnak—élénk energiát áraszt, bevonva a nézőt az élet és a halál közötti táncba. Ez a festmény nem csupán egy koponya bemutatása; egy mély felfedezés az emberi élményről a szépség és a rothadás kereszteződésénél. Van Gogh ebben az időszakban mélyen foglalkozott az élet, a halál és az emberi állapot kérdéseivel, ami igencsak jelentős művészi fontosságot ad ennek a munkának.