A festmény a vidéki élet egy derűs pillanatát ragadja meg. Három szamár, lágy, szinte ködös minőségben ábrázolva, békésen legel a zöldellő, buja legelőn. A művész ecsetvonásai, láthatóak, de keverednek, finom mozgás érzetét keltik, mintha az állatok friss levegőt szívnának. Egy nő, akinek alakját a fény lágyítja, a közelben áll, emberi elemet adva a jelenethez; úgy tűnik, vigyáz rájuk. A kompozíció kiegyensúlyozott, az előtérben egy kanyargós patak, amely a borult eget tükrözi, és finoman vezeti a szemet a vásznon. A távoli fák és a hullámzó dombok a mélység érzetét keltik, a háttér a nyugodt jelenethez. A színpalettát a zöldek, barnák és tompa kékek uralják, ami a festménynek nyugodt és idilli hangulatot kölcsönöz.