Ennek a fiatal nőnek az intimitása, aki belemerül az olvasásba, feltárja a nézőt a körülötte lévő nyugalomra és mély elmélkedésre. Renoir ecsetvonásai lágy, szinte éteri minőséget adnak a jelenetnek; elkapták az arc finom kontúrjait és a hajának finom fényét, amely elegánsan bunba tűzve jelenik meg, a kifinomultság érzését adva. A ruhájának merész vörös színe szépen kontrasztál a homályos háttérrel, amely elmosódott, tompa színekből áll, amelyek melegséget és közelséget sugallnak. Ez a légkör háttere öleli körül, fokozva a figyelmes arckifejezését, miközben elveszik a könyvében.

A kompozíció mesteri módon van kialakítva; a nő profilja úgy van elhelyezve, hogy meghívja a nézőt, hogy figyelje, anélkül, hogy megszakítaná a terét. Renoir világításának használata finoman világítja meg az arcát, nyugodt, szinte álomszerű légkört teremtve. A meleg tónusok kölcsönhatása kényelmet és közelséget keltő érzéseket ébreszt, szinte arra késztetve, hogy csatlakozzon hozzá irodalmi menekülésén. A történelmi kontextus arra utal, hogy a 20. század elején az ilyen nők ábrázolásának célja gyakran a nőiesség és az intellektus metszéspontjának kiemelése volt, egy érzés, amely erősen visszhangzik ebben a darabban. Ez a mű nemcsak Renoir technikai készségét mutatja be, hanem egyúttal arra is ösztönöz, hogy elgondolkodjunk az olvasás örömeiről és magányáról, mély érzelmi hatást hagyva maga után.