Ez a lenyűgöző műalkotás, ahol egy csoport meztelen katona, karcsú és izmos testükkel, dinamikus bemutatóba kezdett, gesztikulálva a fegyvereikkel. Minden figura átitatva tűnik a mozgás érzésével—szinte mint egy koreografált tánc a harcművészetek ügyességéről. A katonák, pajzsokkal és kardokkal felszerelve, egy primitív energiát bocsátanak ki; a feszültség érzékelhető, ahogy kölcsönhatásba lépnek egymással, úgy tűnik, sürgősséget közvetítenek, vagy talán összegyűjtik bajtársaikat egy heves harcra. Minden egyes egyén anatómialisan aprólékosan megjelenítve, tükrözve a művész formában és arányban való uralmát. Olyan érzés, mintha a színpad szívverését érezhetnénk; az elvárás, a kardok csattanásának hangja hallatszik a levegőben.

A csoport kompozíciója lenyűgöző, átfedő figuráival mélységet és mozgást teremt. Az árnyékok és fények művészete ügyesen alkalmazva van, növelve a figurák háromdimenziós minőségét és életet adva tartásuknak. A színpaletta viszonylag visszafogott, földszínekkel dominálva, melyek történelmi kontextust hívnak elő, a nézőt bátorsággal és konfliktussal teli korszakba helyezve. Ez a mű nemcsak a művész technikai ügyességét szemlélteti, hanem meggyőző felfedezésként is szolgál az emberi érzelmek—félelem, bátorság, barátság—kölcsönhatásáról, amelyeket a katonák egysége egy ismeretlen konfliktusra való felkészülés közben szőtt össze. E munkát felfedezve, nem tudunk elkerülni azon kérdések felvetését, hogy vajon milyen történelmi jelentőséggel bírnak az ilyen ábrázolások, arra ösztönözve minket, hogy elgondolkodjunk az emberi állapoton és a harcban elfogadott becsület folyamatos kereséséről.