Egy finom és elbűvölő táj bontakozik ki a néző előtt; a Seine folyó nyugodt szakasza Port-Villez-ben. Monet ecsetvonásai, amelyek a jellegzetes impresszionista technikáját magukban foglalják, olyan kedvező és különleges légkört teremtettek, amely a színek táncáról és csillogásáról mesél. A víz finom fodrozódása a tompa égbolt puha árnyalatait tükrözi, amely bár folyamatosan változik, egy éteri ragyogást vet a folyóra és a környező zöld dombokra. Jobboldalon a sűrű, sötét fák őrt állnak a puha, halványuló fény hátterében—meghívás, hogy egy pillanatra maradjunk ebben a békés harmóniában.

Ahogy egyre mélyebben merülünk az alkotásban, az érzelmi teher növekszik. A zöld és kék tompa tónusai egyfajta nyugalmat idéznek elő, hívják a gondolkodásra, mintha az idő megállt volna. Monet egy nyugodt mesterséggel kapta el ezt a kis darabot a paradicsomból, amely összhangban rezeg vágyainkkal a békés menekülés iránt. Történelmileg ez a festmény egy olyan időszakban jött létre, amikor Monet mélyen lenyűgözte a fény és a természet kölcsönhatásai, minden nézőt megidézve, hogy belépjen a színek és formák lágy játékába, ami a festői mozgalom megszokott jellegűvé vált, örökké megváltoztatva a művészeti fejlődés irányát.