A mű egy karakterekkel és árnyalatokkal teli pillanatot örökít meg, bemutatva három katonát, Bruegel stílusára jellemző élénk, de visszafogott palettában. A figurák dinamikus elrendezésben állnak, mindegyikük élénk öltözetben van, amely tájékoztat a szerepeikről, talán egy megjegyzés a katonai élet állapotáról vagy a kor társadalmi normáiról. A jobb oldali katona, a bájos fuvolájával, felhívja a figyelmünket; a zene és a katonai élet furcsa harmóniát teremt. A ruházatuk precíz részletei, a puffadt ujjú ruhák és a díszes minták egyaránt a személyiség és az egység érzését keltik. Eközben a lágy világítás mélységet teremt, hangsúlyozva ruháik textúráját és az enigmatikus hátteret, amely részben eltakarva marad.

Ezenfelül a mű érzelmi szinten rezonál, a barátság és a kötelesség súlyának témáit tükrözi. Arra ösztönzi a nézőket, hogy fontolják meg a katonák gyakran hordozott terheit, melyeket nemcsak a fegyvereik, hanem az arckifejezéseik is képviselnek — a boldogság és a komolyság között megrekedt, minden figura egyedi személyiséget hordoz, miközben együttes identitást is képvisel. Történelmileg ez a darab összefoglalja a háború komplexitását Bruegel korában — egy olyan időt, amely tele volt bátorsággal és konfliktussal, bátorítva egy mélyebb elismerést, hogy a művészet hogyan foghatja össze az emberi tapasztalatokat sokféle módon.