A jelenet nyers, ösztönös energiával bontakozik ki; ez az emberiség vihara a könyörtelen tenger ellen. Egy kis, túlzsúfolt csónak hullámzik a hullámok között, egy elkeseredett túlélőcsónak, amely az életbe kapaszkodik valamilyen katasztrófa után. A figurák a mozgás és az érzelmek örvényei – a félelem, a kimerültség és a remény szikrája vésődött az arcukra. A művész fény-árnyék használata kiemeli a drámát, a nehéz égbolt pedig fenyegeti a törékeny hajót. Az ecsetvonások merészek és kifejezőek, megragadják a pillanat közvetlenségét és káoszát. A művész nagyszerűen használja a sötét, baljós égbolt és a viharos víz közötti kontrasztot, hogy a közelgő végzet érzetét keltse. A kis hajóba zsúfolt emberek nagy száma, változatos arckifejezéseik és gesztusaik a pánik és a kétségbeesés tapintható érzését keltik. Ez a túlélés szívszorító ábrázolása.