A jelenet drámai intenzitással bontakozik ki; viharos tenger tombol, hullámai egy móló vagy hullámtörő kopott fa cölöpeinek ütköznek. A művész mesterien ragadja meg az óceán nyers erejét, a háborgó vizet dinamikus ecsetvonással jeleníti meg, amely mind az erejét, mind a folyékonyságát közvetíti. Egy kis hajót, amelyet a hullámok dobálnak, a móló viszonylagos menedékébe irányítanak; a figurák küzdenek, hogy megőrizzék egyensúlyukat, arcukon az elszántság és a félelem egy csipetnyije.

A színpalettát a tenger és az ég hideg tónusai uralják, amelyeket a fa szerkezetek és a figurák ruházatának melegebb árnyalatai tagolnak. A kompozíció a szemét a háborgó előtérből a távoli horizontra vonzza, ahol a viharfelhők gyülekeznek, további zűrzavart ígérve. Egy zászló lobog a szerkezet tetején, emberi jelenlétet adva a természet dühének nagyságához képest. A jelenet a küzdelem, a rugalmasság és az emberiség és a tenger tartós kapcsolatának érzését idézi fel.