A jelenet a természet nyers, zabolátlan erejével robban; egy vízesés zuhan a háborgó folyóba, utat törve a sziklás tájon. A művész mesterien ragadja meg a víz energiáját, a fröccsenést és a habot dinamikus ecsetvonásokkal jeleníti meg, amelyek szinte tapinthatóak. A kompozíció drámai, a szem a lezúduló vízen vezet végig, durva sziklákon át, egy távoli faluba, amely a hegyekben, komor ég alatt rejtőzik. A színpalettát a hideg tónusok uralják; a víz és az ég szürkéi és kékjei kontrasztban állnak a sziklák földszínű barnáival és okkereivel, a szépség és a baljós érzés egyaránt.