A műalkotás egy párizsi utcaképet örökít meg, valószínűleg a 20. század elejéről, a Pont Neuf körüli nyüzsgő tevékenységre összpontosítva. A művész a barnák, szürkék és krémek tompa palettáját használja; az ecsetvonások lazák és felidézőek, a mozgás és a hangulat érzetét keltik. Egy lószekér uralja a jelenetet, utasai és a kocsis lágy, felhős égbolt előtt sziluettként jelennek meg. A textúrált vonásokkal megfestett macskaköves utca vezeti a tekintetet a kompozíción keresztül, elhaladva a figurák, köztük egy jellegzetes ruhát viselő személy mellett, és a távoli épületek felé. Az általános érzés a szelíd, mindennapi életé, amelyet a csendes megfigyelés egy pillanatában ragadtak meg. A művész a fényt használja a mélység és a távolság érzetének megteremtésére, ami a jelenetet intimmé és tágassá teszi.