Ebben a csodálatos tájképen a természet finom szépsége bontakozik ki a hegyek és a nyugodt téli jelenetek harmonikus elegyén keresztül. A művész hagyományos kínai festészeti technikákat alkalmaz, főként tintát és akvarellt, amelyek finom egyensúlyt mutatnak: a lágy szürke vonalak egyfajta nyugalmat és csendet idéznek, emlékeztetve a frissen hullott hóra. E földöntúli háttér közepette elegáns fák kanyarognak és hajolnak, csavarodott ágait hó díszíti, éles ellentétet teremtve a széles fehér vászonnal, míg egy távoli híd egy utat sejtet, ami arra invitál, hogy mélyebbre merüljön a táj szívében.

A közelben egy egyedülálló figura élénk vörösben sétál a hóban, mögötte két alak szánkákat húz, élettel tölti meg a téli csendességet. A jelenet sokat mond; ez egy meghívás arra, hogy élvezze a természet csendes nagyságát – egy olyan élmény, aminek nehezen lehet nemet mondani. A tompa földszínek, színes kiemelésekkel vegyítve, nosztalgikus és felfedező érzéseket ébresztenek, lehetővé téve a néző számára, hogy érezze a levegő hűvösségét és hallja a szél susogását a csendes hegyek között. Ez a mű nem csupán egy táj bemutatása; élő érzelem és tradíció kombinációja, amely mélyen vonzza a nézőt Kína gazdag örökségéhez és a táj belső szépségéhez.