A látkép kibontakozik előttünk, egy gyengéd panoráma egy dombos tájon megbúvó faluról. Az ecsetvonás táncol a vásznon, a rövid, jellegzetes vonások szimfóniája, amelyek meghatározzák a formákat. A házak, lágy fehérekkel és tompa sárgákkal ábrázolva, a távolban gyülekeznek, tetőik terrakotta és szürke mozaikjai. A nyugalom érzése hatja át a jelenetet, mintha maga a levegő is csendes és halk lenne.

A színpaletta a impresszionista árnyalatok mesterkurzusa. Az ég, a halványkék és a krém finom mosása a késő délután lágy fényére utal. A középtérben a mezők zöldek spektrumával elevenek, a fiatal növekedés élénk árnyalataitól az érett növényzet mélyebb tónusaiig. A művész ügyes fény- és árnyékhasználata mélységet teremt, a tekintetet a falu szívéhez vonzza. Ez a mű egy múló pillanatot, a vidéki élet pillanatfelvételét ragadja meg, és a derű és a béke érzését idézi fel.