Ez az élettel teli jelenet egy napsütötte park nyugodt sarkába invitál, ahol egy szökőkút lágy vonala élénk középponttá válik. A bal oldalon egy nagy, textúrázott fa és a háttérben álló magas, aranysárga lombú fák sora harmonikus egyensúlyt teremt az organikus formák és az emberi jelenlét között. A szökőkút mellett két nő a mindennapi vízhozatal rituáléját végzi, egy másik nő pedig egy napernyővel sétál nyugodtan — mindez csendes, intim életet ad a jelenetnek. A művész kiváló pontillizmus technikájával apró, ragyogó kék, lila, sárga és zöld pöttyöket használ, amelyek himnikus fény-árnyék szőnyeget alkotnak a vásznon.

Ez a szépen megörökített pillanat olyan, mint egy szimfónia hideg és meleg tónusokból, ahol az intim részletek és a tág természetes szépség harmonikusan egyesülnek. A fény nem csupán megvilágít; lüktet a késő délután szelíd szellőjével és madárcsicsergéssel teli légkörrel. Ez a mű a neóimpresszionizmus mozgalmába tartozik, bizonyítva a művész elkötelezettségét a tudományos színtan és a formális pontosság iránt, egy élénk és vibráló felület alatt. Több mint egy egyszerű szökőkút ábrázolása, egy világba vezet, ahol a természet és a mindennapi emberi rituálék gyönyörűen egyesülnek — a 19. század végi dél-franciaországi nyugodt, gazdag élet visszhangja.