Ez a művészet egy nyugodt pillanatot örökít meg, három meztelen figura harmonikusan helyezkedik el egy zöld tájban. Az előtérben egy ülő nő látható, lazán és kontemplatívan, míg puha, kerek formái meleg árnyalatokkal vannak megfestve, amelyek a napfény játékát sejtetik a bőrén. Mögötte két figura úgy néz ki, mintha rituális mozdulatban lennének, karjaikat magasba emelve, mintha átölelnék a nap szépségét, vagy talán egy láthatatlan felső hatalmat ünnepelnének. A forgó ecsetvonások energiát, de ugyanakkor gyengédséget adnak az alkotásnak; szinte úgy érződik, hogy a figurák a környező természettel harmóniában táncolnak.

A színpaletta figyelemfelkeltő, különösen világos rózsaszín és lágy zöld árnyalatok dominálnak, amelyek a melegség és a nyugalom érzéseit keltik. Munch sikeresen közvetíti az intimitás érzését, vonzva a nézőket ebbe az idilli pillanatba, amelyet a nők és élénk környezetük osztanak meg. Az érzelmi hatás érzékelhető; szinte hallani lehet a szél suttogását és a fű susogását alattuk, miközben a természethez való szabadság és kapcsolódás érzése befedi a színpadot. Az emberi test és a természet közötti interakciót egyre inkább felfedező művészek idején készült ez a mű, kiemelkedik gondtalan szellemével és gondoskodó ábrázolásával, amely mind Munch munkájában, mind a 20. századi művészetben fontos jelentőséggel bír.