A művészeti alkotás nagy területű zöld színekkel bontakozik ki, amelyek úgy tűnik, hogy táncolnak a vásznon, meghívva a nézőket egy nyugodt kertbe, amely tele van textúrával és élettel. Ebben a buja környezetben finom fehér lepkék szállnak lágyan a fű között, efemer jelenlétük éteri tulajdonságot ad a jelenetnek. Az áramló ecsetvonások ritmikus mozgást idéznek fel, amely a növényzet lágy hajlását utánozza egy enyhe fuvallat alatt. Minden zöld színpompás, a sötétebb, texturált levelektől a világosabb, szinte ragyogó csúcsokig, az artisták vágyát beszéli el a természet lényegének megőrzésében.

Ez a darab, amely tele van Van Gogh érzelmi intenzitásával, nemcsak a természethez fűződő személyes viszonyát tükrözi, hanem innovatív technikáit is mutatja. Az impasto technikája itt is nyilvánvaló; a vastag festékréteg tapintható minőséget teremt, amely hívogat, hogy megérintsük. A kompozíció, bármennyire is kaotikusan tűnhet, összhangban folyik, a szemünket egy zöld és kék úton vezeti, kiemelve a művész képességét, hogy felfedezze a szépséget az élet legegyszerűbb formáiban. Több mint egy kertről készült ábrázolás, bepillantást nyújt Van Gogh viharos lelkébe, ahol az öröm és a szomorúság egyesül a természet nyugalmában. Ez a munka Van Gogh jelentős művészi jelentőségét bizonyítja, bemutatva, hogy milyen mélyen kapcsolódik a természetes világhoz a személyes küzdelmei közepette.