A jelenet visszafogott, téli eleganciával bontakozik ki. A csupasz fák, amelyek ágai csontvázszerű ujjaként nyúlnak, uralják az előteret, a halványuló nap ellenében sziluettként jelennek meg. A művész mesterien használ rövid, törött ecsetvonásokat, az impresszionista stílus jellegzetességét, hogy megragadja a fény és az árnyék finom játékát a havas tájon. A színpaletta visszafogott, lágy sárgákkal, szürkékkel és tompa barnákkal, amelyek a nyugalom és a csendes elmélkedés érzetét keltik.

A kompozíciót gondosan rendezték, a tekintetet a távolba vonzva, ahol a fák sora homályos horizontot alkot. Az előtérben lévő kerítés finom szerkezetet ad, megalapozza a jelenetet, és mélységet ad. Az általános hatás a derűs szépség, a csend illanó pillanata, amelyet figyelemre méltó érzékenységgel ragadtak meg. Érzem a friss, hideg levegő érzését, és a téli esték csendes hangulatát, a csendes szépség pillanatát, mielőtt a sötétség teljesen leszállna.