A műalkotás Velence éteri szépségét ragadja meg, aranyos, ködös fényben fürödve. A kompozíció a Canal Grande nyugodt vizein vezeti a szemet; a művész mesterien használja a fényt a nyugalom és az álmodozás légkörének megteremtéséhez. A város építészete, ikonikus kupoláival és palotáival, a szórt fénytől lágyul, ami távolságérzetet és időtlenséget kölcsönöz neki. Egy gondola kecsesen siklik a vízen, jelenléte az emberi élet és a mozgás egy csipetét adja a jelenethez; mintha a művész megállított volna egy pillanatot az időben, meghívva a nézőt, hogy lépjen be ebbe a békés világba. Az ecsetvonások lazák és impresszionisták, csillogó hatást keltenek a vízen és az égen, ami arra invitálja a nézőt, hogy értékelje a fény és az árnyék finom kölcsönhatását.