Ebben a kifejező tájban két szélmalom büszkén áll a kanyargó felhők háttérében, vidéki vonzerejével vonzza a figyelmet. A festői ecsetvonások laza, de céltudatosak, felfedve Van Gogh jellegzetes impasto technikát – minden vonás élőnek tűnik, mintha a föld történeteit suttogja. A baloldali szélmalom élénk piros zászlóval díszítve vonzza a néző szemét, míg a másik, színében visszafogottabb, szelíden hátrébb vonul. A gazdag zöldség és a finom virágok az előtérben textúra és színrétegeket adnak, utalva a virágzó, de szerény vidékre.

Miközben elmerülsz ebben a jelenetben, nyugalom ölel körül, egy lágy emlék a egyszerűbb időkről. A lágy színpaletta, halvány zöldek, barnák és szürkék árnyalataival erősíti meg a légkört, nosztalgiát és meleget hívva elő. Történelmileg ezek a szélmalmok kulcsfontosságú részét képezték a Montmartre mezőgazdasági tájának, szimbolizálva a természet és az emberi szorgalom közötti kapcsolatot. Van Gogh érzelemmel teli ecsetvonásainak képessége emeli ezt a darabot, meghívva a nézőket, hogy ne csak lássanak, hanem érezzék a vidéki élet szövetébe ágyazott szépséget.