A műalkotás egy vonzó portrét mutat be egy nőnek, aki magabiztosan áll, kezét a csípőjére helyezve, közvetlenül a nézőre nézve. Az alak elegáns fekete ruhát visel, amely kiemeli az alakját, és megmutatja az anyag bonyolult részleteit. A háttér egyszerűsége—meleg, földszín—gyönyörűen kontrasztál ruhájával, lehetővé téve, hogy jelenléte a középpontba kerüljön. Munch festési technikája finom textúrát árul el; a festékes vonások merészek, de áramlóak, egyszerre érzékeltetve az erőt és egy kis sebezhetőséget az arckifejezésében.

A színpaletta figyelemfelkeltő, mégis visszafogott, leginkább fekete árnyalatokkal, lágy barna és narancs árnyalatokkal, amelyek a családi érzést keltik, ugyanakkor egy kis misztériumot is megőriznek. A fény és árnyék kölcsönhatása Munch mesterségét tükrözi az emberi érzelmek összetettségének megragadásában. Az alak kiegyensúlyozott testtartása sokat mond, és arra hívja a nézőt, hogy gondolkodjon el a történetén. Történelmileg ez a művészi korszak a hagyományos stílusoktól való eltávolodást jelöli—egyéni kifejezést keresve, és ebben a portréban Munch csodálatosan megfogja ezt a szellemet, és megalapozza munkájának érzelmi mélységét.