Ebben az intim ábrázolásban két fiatal nő áll egymás mellett, elmélyülten vizsgálnak egy metszetet. A művész aprólékosan megörökíti finom arcvonásaikat és a 19. századi elegáns ruházatukat — a lágy kék és fehér árnyalatok a lebegő ruhán szépen kontrasztálnak a másik alak sötétebb színeivel. A csipke és szövet textúrája szinte tapintható. Gyengéd arckifejezésük és közelségük egy megosztott kíváncsiság és csendes társaság meghitt pillanatát idézi elő.

A kompozíció a néző tekintetét a figurák és az általuk tartott tárgyak — papírok és metszetek — központi interakciójára irányítja, miközben a háttér tompán mutatja a klasszikus szobrokat és egy festményt, művészeti vagy tudományos környezetet sejtetve. A meleg, lágy színpaletta és a finom ecsetkezelés nyugodt elmélkedés és intellektuális közelség légkörét teremti meg, gyengéden bevonva a nézőt a jelenet privát világába. A történelmi kontextus arra utal, hogy az adott korszakban a művészet értékelése különösen bizonyos társadalmi osztályokhoz tartozó nők körében kifinomult, társas tevékenység volt, mely érzelmi mélységet ad a nyugodt jelenetnek.