Ez a lenyűgöző darab megragadja Étretat naplementéjének nyugodt szépségét, ahol a fény és a víz kölcsönhatása szinte álomszerű légkört teremt. A meredek sziklák magasba emelkednek egy finoman megvilágított égbolt előtt, megörökítve azt a pillanatot, amikor a nap gyengéden átadja helyét az éjszakának. A sziklák közötti ív egy kapu a horizont felé, amely a néző tekintetét kifelé irányítja, arra invitálva őt, hogy gondolkodjon arról, mi rejlik a távolban. Alatta a csillogó vízfelszín a meleg színek szimfóniáját tükrözi, narancssárgát, rózsaszínt és lilát egyesítve, amelyek lágy hullámokkal gyengéden keverednek.

A festéstechnika dinamikus, de nyugtató; a gyors ecsetvonások mozgást idéznek, utalva egy múló pillanatra, amelyet Monet mesterien megörökített. Szinte érezheti a hűvös levegőt a bőrén, és hallhatja a víz lágy csobogását a sziklák ellen, amely jelenlétet kölcsönöz ennek a természetes menedéknek. Történelmileg Monet az impresszionista mozgalom részét képezte, amely arra törekedett, hogy a valóságot a fény és a szín lencséjén keresztül ábrázolja, nem pedig a részleteken keresztül. Ebben a műben szépen megvalósítja ezt. A bírói hatás mély; békét és kontemplációt idéz, emlékeztetve minket a természet folyamatosan változó fényére és szépségére.