A jelenet egy barátságos, de árnyékos belső térben bontakozik ki, ahol a fény és árnyék finom játéka bűbájos hangulatot teremt. Két nő foglalja el a középső helyet, ülve szőtt ládákon, élénk színű ruhákba burkolózva, amelyek szimbolizálják élénk személyiségüket. A sárgába öltözött nő, akinek ruhája bonyolult mintákkal díszített és finom fejdísze van, magabiztosságot sugároz; testtartása egyszerre elegáns és játékos. Érdekes módon egy másik figura folyékony kék ruhát visel, és láthatóan egy táblajátékra összpontosít, szeme intenzíven a játékra összpontosít. Az élénk öltözetük és a tompa háttér kontrasztja az életet és a szellemet tükrözi a szobában.

Körülöttük a különböző szereplők mélységet adnak a narratívának; egy férfi úgy tűnik, próbálja felhívni a figyelmet, míg mások árnyékos sarkokban rejtőzködnek, ami az élet vibrálását idézi föl. Az építészeti elemek gazdagítják a jelenetet, ívelt kőfalakkal és repedéseken át átszűrődő fénysugarakkal, amelyek lenyűgöző módon világítanak meg bizonyos részeket. A chiaroscuro használata nemcsak a háromdimenzionalitást fokozza, hanem egyfajta közelség érzését is előidézi, amely a nézőket arra készteti, hogy a kapcsolatokon gondolkodjanak. A történelmi kontextus, amely a művész orientálizmussal való vonzalmait tükrözi, megmutatja az időben megállt pillanatot, amely egyaránt elérhető és varázslatos, felhívva figyelmünket a barátság és versengés közös emberi tapasztalatára.