Ez a műalkotás azonnal egy napsütötte vidéki útra repít. A magas fák, vibráló zöld és sárga keverékéből álló levelekkel, az ég felé nyúlnak, nagyszerűség és intimitás érzetét keltve. A művész mesterien használja a laza ecsetkezelési technikát, amely a lombozatnak csillogó, szinte impresszionista minőséget kölcsönöz. Szinte érzem a nap melegét és hallom a levelek lágy susogását a szélben.

Egy alak, feltehetően egy nő, egy szekeret gondoz, ami egy kis emberi jelenlétet ad a derűs tájhoz. A földút a szemet a távolba vezeti, ami egy utazás és felfedezés érzetét sugallja. Az összetétel kiegyensúlyozott, a fény és árnyék játéka mélységet teremt, és magával ragadja a nézőt. Ez egy olyan jelenet, amely a béke érzését és a vidéki élet egyszerű szépségét idézi.