A műalkotás egy nyugodt tóparti látképet ragad meg, a víz felszínén lévő gyengéd hullámzások lágy, pasztell kék és zöld palettáját tükrözik. A finoman megrajzolt horizontvonalal a jelenet nyugalmat áraszt; a távoli dombok, tompák, de hívogatóak, megölelik a tavat megnyugtató módon. A különböző zöld árnyalatok utalnak a partokat szegélyező buja növényzetre, míg a meleg arany árnyalatok finoman sejtetik az este közeledtét, majd egy aranyfénybe burkolják mindent, ami tökéletesen harmonizál a víz hidegebb kékjeivel.

A művész vastag, kifejező ecsetvonásokat alkalmaz, amelyek tapintható minőséget adnak a darabnak, lehetőséget adva a nézőknek arra, hogy belemerüljenek a békés légkörbe. A festék rétegzése szinte háromdimenziós hatást kelt, lehetővé téve a szem számára, hogy könnyedén barangolja be a tájat. Minden ecsetvonás az élet lüktetésével ajándékozza meg a művet, rögzítve nemcsak a táj fizikai szépségét, hanem annak érzelmi rezgését is; egy időben megfagyott pillanat, amikor a természet nyugalmát szinte kézzelfoghatóan érezhetjük. Ez a mű emlékeztet a 20. századi svájci művészeti hagyományokra, ötvözve az impresszionista stílusokat egy éleshegyű érzékkel a hely és az identitás iránt, tükrözve a művész tiszteletét a természet világáért.