A jelenet lágy, szinte éteri minőségben bontakozik ki, ahol a föld és a tenger találkozását lágy tónusokban festették meg. A művész laza, impresszionista stílust használ, látható ecsetvonásokkal, amelyek a festménynek a mozgás és az élet érzését adják; az ég, a halványkék és a finom szürkék vászna, nyugodt hangulatot teremt. Alattuk a partvonal egy szikla szélén fekvő várost tár fel, melynek épületei a fény és az árnyék finom kölcsönhatásában jelennek meg. A víz egy derűs kiterjedés, amelyet néhány vitorláshajó tarkít, ami egy kis emberi jelenlétet ad a táj nagyságához.