Ez a megható jelenet egy békés erdei környezetbe vezeti a nézőt, ahol két alak fát gyűjt magas, karcsú fák között. A fák dominálják a kompozíciót masszív törzseikkel és bonyolult ágaikkal, melyeket finom ecsetvonásokkal festettek meg, megragadva a kéreg és a levelek részleteit. A színpaletta gazdag földszínekben—mélybarna, tompa zöld és meleg narancssárga—tökéletesen visszaadja az őszi Fontainebleau erdő lényegét. A ritkás lombkoronán átszűrődő fény csendes, elmélkedő hangulatot teremt, mintha hallani lehetne a levelek susogását és a dolgozó nők lágy lépteit.

A kompozíció természetesen vezeti a tekintetet az előtérből—ahol a nők hajolva végzik munkájukat—a magasba nyúló fákhoz, majd az átlátszó lombok között alig látható ég felé. A művész technikája ügyesen ötvözi a realizmust finom impresszionista elemekkel, időtlen jelleget kölcsönözve a műnek. Érzelmileg nyugodt, mégis céltudatos energiát sugároz, egy egyszerű, a természet ritmusával harmonizáló vidéki élet pillanatát ragadja meg. Művészettörténeti szempontból a 19. századi természetábrázolás és mindennapi jelenetek iránti érdeklődés részeként jelentős alkotás.