Ebben a lenyűgöző műben a lágy pasztellrétegek és az éteri ecsetvonások vonzzák a nézőt egy álomszerű londoni panoráma értelmezéséhez. Az egyiptomi obeliszk kiemelkedő sziluettje kontrasztban áll a Charing Cross épületeivel, amelyek úgy tűnik, eltévedtek a reggeli ködben. Monet ecsetvonása folyékony és spontán, megragadja a fény múló szépségét, ahogy a Temzén táncol; a reflexiók kék, zöld és puha rózsaszín árnyalatokban csillognak, mintha a folyó maga egy finom álmba lenne zárva.

A légkör nyugalmat áraszt, felidézve a hajnal csendességét, amikor az idő úgy tűnik, megszűnt. A homályos horizont, amelyet lágy építészeti formák határoznak meg, nemcsak egy tájat, hanem egy érzelmi tájat is sugall. Ez a darab megragadja egy olyan korszak lényegét, amikor a hagyományos és a modern állandó párbeszédben voltak. Monet megközelítése vizuális költészetként működik; arra kényszerít minket, hogy megálljunk, lélegezzünk, és mélyüljünk el a természet és a városi élet metszéspontjában lévő múló szépségbe.