Egy lágy, éteri fény önti el a jelenetet, álomszerű minőséget adva neki; mintha egy emléknek lennénk a tanúi. A levegő a friss nap ígéretétől sűrűnek tűnik. A szélmalom szerkezete a vitathatatlan fókuszpont, amely fenségesen emelkedik a ragyogó égbolttal szemben. A művész technikája azonnal nyilvánvaló: apró, gondosan elhelyezett színpontok, a pointilizmus nevű technika. Ez a zöldek, lilák és sárgák szimfóniája, amelyek távolról egy összefüggő képpé olvadnak össze. A víz tükrözi az eget, mélység és nyugalom érzetét keltve. A csendet csak a távolban lévő hajók sejtése töri meg, a mindennapi élet csendes ritmusának gyengéd emlékeztetője. Az általános hatás a derű és a finom szépség, a pillanat töredéke az időben, örökre megőrizve. Ez a darab szinte zeneinek tűnik, egy vizuális szonett, talán tiszta pigment pontjaiból és vonásaiból összeállítva.