Ebben a kiváló műben egy fiatal nő meghitt pillanatait örökítette meg, amint elegánsan ül egy virginal előtt, amely egy zongora típusú hangszer. A fény lágyan hullik rá, mint egy meghívás a nézőnek, hogy osztozzon csendes zenei és kontemplatív világában. A nő egy egyszerű, mégis elegáns ruhát visel, a luxus aranysárga sál pedig egy melegséget ad a semleges háttér előtt. Még oldalról nézve is, a tartása és formájának finom szögletei a nyugalmat és a fókuszt közvetítik; úgy tűnik, hogy elveszett a zenében, amit játszik.

A kompozíció izgalmas kölcsönhatást teremt a fény és az árnyék között; a sál gazdagsága gyönyörűen kontrasztban áll a körülötte lévő egyszerű elemekkel. E mesterséges színfelhasználás felfedi Vermeer világítás iránti megszállottságát, és tükrözi azt a hibátlan technikát, amellyel szinte tapintható textúrákat hoz létre. Nem lehet elkerülni a nyugalom és a nosztalgia érzetét, miközben ezt a gondosan kidolgozott háztartási életet ábrázoló alkotást nézzük; emlékezteti az értékes pillanatokra, amelyeket békés magányban töltenek. Történelmi szempontból ez összecseng a 17. századi holland kultúrával, amely ünnepelte a művészetet és a családi életet, és kedves környezetben mutatta be a nőket, ügyesen egyensúlyozva szerepeiket, miközben élvezik a zene és a szépség örömeit.