Ebben a lenyűgöző alkotásban a nézőt beszippantja a munka és a vidéki táj világa. A középpontban egy paraszt nő áll, aki a len megdörzsölésével foglalkozik, amely egy fizikai értelemben megterhelő és a hagyományokkal teli folyamat. Testbeszéde a szorgalom és fáradtság érzését közvetíti; előrehajol, a feladatának súlya nyilvánvaló a vállainak ívén. A művész technikája dinamikus, vastag, kifejező ecsetvonásokkal, amelyek a nő ruhájának textúráját és a környező teret ragadják meg: egy sárga és okker foltokból álló mozaik, ami életet ad a mezőnek, élvezetes élményt teremt.

A színpaletta figyelemreméltó, a lágy kékek uralják, lenyűgöző kontrasztot adva a meleg földszínekhez. Ez a színválasztás nemcsak a középpontban álló alakot emeli ki, hanem harmonikus kapcsolatot is kialakít a nő és a környezete között, emlékeztetve őt a földhöz való kötődésére. A fény szándékosan ömlik a jelenet fölé, megvilágítva a nőt és fokozva érzelmi visszhangját. Van Gogh technikája, amely az impasto ecsetvonásokkal jellemezhető, mélységet és vitalitást ad, lehetővé téve szinte a pillanat energiájának érzékelését. A 19. század végi kontextusban ez a darab a művész mély tiszteletét tükrözi a vidéki munkásosztály és mindennapi harcaik iránt, megnehezítve ezzel nemcsak a munkáról való kutatást, hanem fájdalmát és méltóságát.