A tájkép csendes egyszerűséggel tárul elénk; egy napos, nyitott mező fogadja a tekintetet. Egy erős, napszárította szénabála foglalja el a központi helyet, formája a ködös délután szétoszló fényétől lágyul. A művész széles, texturált ecsetvonásokat használ, térérzetet és mélységet keltve, és tapintható minőséget kölcsönöz a jelenetnek, mintha az ember kinyújthatná a kezét, és érezhetné a széna érdes textúráját.

A közvetlen előtér mögött egy tanya lapul a buja zöldövezetben. A meleg napsütésben fürdő tető vizuális ellentétet kínál az égbolt hideg tónusaival szemben. A kompozíció ügyesen kiegyensúlyozott; a természetes elemek szimfóniája tökéletes, kellemes sorrendben. A csendes elégedettség érzése uralkodik; a légkör a vidéki életben megtalálható derűről suttog.