Ez a megindító portré egy parasztasszony esszenciáját ragadja meg, arckifejezése pedig gazdag érzelmi szőttes—fáradtság, erő és ellenállás fonódik össze a tekintetében. A művész döntése, hogy az arcára összpontosít, textúrázott ecsetvonásokkal, amelyek a vidéki élet zordságát idézik, intimitás érzését kelti—a néző szinte érezheti a tapasztalata súlyát. A letisztult színpaletta tovább növeli ezt a kapcsolatot, a föld színei körbefogják alakját, kontrasztban a hűvösebb háttérrel. Minden részlet, a kendő redőitől kezdve a szemei alatt lévő árnyékokig, mesél a küzdelmeiről és méltóságáról.

Van Gogh technikája itt feltáró; a dinamikus festékbemosás tapintható érzést teremt, ami meghívja a nézőt, hogy elérje és megérintse a vászont. A fény és az árnyék interakciója mélységet teremt, hangsúlyozva az arcának kontúrjait—vulnerabilitásának villanásai visszhangoznak az enyhén lógó ajkain és a homloka finom ráncain. Ez a mű mélyen rezeg a történelmi kontextusban, nemcsak egy nőt ábrázolva, hanem a 19. századi Európa munkásosztályának tudatát szimbolizálva; kifejezi Van Gogh mély empátiáját a alulreprezentáltak iránt, megkérdőjelezhetetlen helyet foglalva el a figuratív festészet fejlődésében.