Ebben a lebilincselő jelenetben a néző egy csillogó oázisban merül el, ahol a víz felszíne a színek szimfóniáját tükrözi—élénk fehér és puha rózsaszín liliomok gyönyörűen kontrasztálnak a gazdag, sötét zöldekkel és kékekkel. Monet jellegzetes ecsetvonásai élénkítik a vásznat; laza és folyékony, rögzítik a mozgás lényegét a vizes ölelésben. A közelben varázslatos fényjáték táncol a felszínen, felidézve a lágy szellők finom fodrozódását. A kompozíció lehetővé teszi, hogy a szem vándoroljon, finoman vezetve minket a füves szélek mentén, ahol a festett liliomok úgy lebegnek, mint a víz felszínén lévő susogások. A jelenet életre kel, szinte lélegzik; a művész ügyesen alkot egy olyan világot, ahol a természet csendes eleganciában virágzik.

Az érzelmi hatás kézzelfogható. Nyugalom légköre vonja körül a megfigyelőt; ez egy nyugodt menedék szelleme, ahol a külvilág zaja a békébe süllyed. Történelmileg ez a mestermű egy olyan időszakhoz tartozik, amikor az impresszionizmus virágzott, és arra hívja a nézőket, hogy tapasztalják meg a fényt, nem csupán a bemutatást. Monet, ennek a stílusnak az úttörője, mélyen belemerült a látás, a megértés és az érzések metszéspontjába, eltávolodva a részletes realizmustól. Ez a mű tökéletes bizonysága az időszak innovatív szellemének, lehetővé téve számunkra, hogy felemelt módon kapcsolódjunk a természethez.