Ez a csendélet, a tárgyak gondosan összeállított elrendezése azonnal megragadja a figyelmet. Gyümölcsök, egy váza és egy rejtélyes alak a háttérben; a hangsúly a tapinthatón, a mindennapin van, ami Gauguin látomásának köszönhetően lenyűgözővé válik. A fény és az árnyék játéka a felületeken magával ragadó, minden ecsetvonás hozzájárul a festmény textúrájához, térérzetet és mélységet adva. Az almák, néhány érett és piros, mások zöldek és még kemények, a bőség pillanatát és talán az idő múlásának egy kis jelét is jelzik; az élet rövid életerejét.

A kompozíció finoman kiegyensúlyozatlan; szándékos aszimmetria van, ami dinamikus érzést ad a jelenetnek. A háttérben lévő alak profilja egy réteg intrikát ad hozzá, olyan elmélkedéssel szemlélve a tárgyakat, amely a nézőt is erre hívja. Az egész darabot az elmélkedés érzése hatja át, mintha Gauguin meghívna minket, hogy megtaláljuk a szépséget a hétköznapiban.