Ebben a vonzó csendéletben a néző szeme azonnal a textúrák és formák finom összehasonlítására irányul. Egy halvány zöld gipszból készült torso elegánsan emelkedik ki a lágyan megfestett zöld és kék háttér előtt, megtestesítve a nyugodt egyszerűség légkörét. Különös jelenlétet sugároz; szinte emberinek tűnik a drapéria szelíd tájban. A torso alatt egy összehajtott fehér rongy fekszik, amely lágyan hullámzik, és felhívja a figyelmet két megjelenített regény lapjaira—az ‘L’Assommoir’ gazdag sárgájára és a ‘Bel-Ami’ lágy kékségére. Ezek a könyvek nem csupán címek; hidat alkotnak a történetekhez—meghívva, titkokat suttogva élénk borítóik révén, de szétterülnek, mintha egy felfüggesztett pillanatban léteznének.

Van Gogh által választott színpaletta—burjánzó zöldek, lágy kékségek és a könyvek meleg tónusai—életre kelti, miközben nyugodtnak tűnik a világot. Minden szín betölti szerepét, az alig észlelhető szürke drapériától a friss zöld levelekig, amelyek mintha szeretettel lettek volna kiválasztva a kertekből. Az érzelmi hatás mély; ebben a kompozícióban nem csupán egy csendéletet látunk, hanem az élet mélyebb megfontolásait—fragilitását, szépségét és mélységét. A mű 1887-ből származik, amely összekapcsolja Van Gogh mindennapi tárgyak iránti felfedezését, miközben finoman utal a létezés mélyebb témáira. Ezek a családias konyhai és irodalmi tárgyak a vásznon sorakoznak, hanem együtt táncolnak egy harmóniában, amely szimbolizálja a művész és a témája, valamint a környező világ közötti mély kapcsolatot.