A jelenet lágy, diffúz fényben bontakozik ki—egy hajnal vagy szürkület, ahol a nap, alig látható, lágy, arany árnyalatban fürdeti a tengeri tájat. A tenger maga is csillogni látszik, tükrözve az ég tompa palettáját. Több hajó tarkítja a vizet, mindegyik halászok alakjait szállítja, a fényben árnyékuk a part menti élet mindennapi rituáléira utal. A művész megragadja a pillanat lényegét; a levegő mozdulatlannak tűnik, de a tevékenység sugallata—a dolgozó halászok, a hullámok halk csobogása—a gyengéd mozgás érzetét kelti. A kompozíció kiegyensúlyozott, a horizontvonal a mélységérzet megadására van elhelyezve, a tekintetet a távoli földre és az égre vonzva.