A jelenet lágy, szórt fénnyel bontakozik ki, mintha egy enyhe ködön át látnánk. A művész laza, szinte pointillista technikát alkalmaz, a színek pöttyei keverednek, hogy a lombkorona és a víz illúzióját keltsék. A kék és a zöld színek dominálnak a palettán, melyet a távoli épületek meleg, okker árnyalatai egészítenek ki. A vízben a tükröződés szinte olyan élénk, mint a fenti jelenet.

A kompozíció kiegyensúlyozott, a fák keretezik a falu látképét, a tekintetet a táj szívébe vonva. Az összhatás a nyugalom és a derű, amely arra invitálja a nézőt, hogy megálljon, és magába szívja a jelenet csendes szépségét. Ez egy megörökített pillanat, a béke érzése, szinte tapintható.