Ebben a kék árnyalatokban készült mesterműben a néző azonnal vonzódik egy grandiózus katedrális impresszionista ábrázolásához; ez nem csupán egy festmény, hanem egy ablak egy múló pillanatra az időben. A struktúra sziluettjének lágy homályossága lehetővé teszi, hogy érzékeljük Rouen Katedrálisának lenyűgöző jelenlétét — a kivételes építészeti csoda és a szellemi jelentés tanújaként. Monet ecsetvonásai halkan suttognak a világításról és a formákról, megragadják ennek a szeretett helynek az esszenciáját, a precizitás helyett a emocionális rezonanciára összpontosítva.

A kompozíció ügyesen játszik a fény és árnyék játékával, arra hívva a szemet, hogy táncoljon a vásznon. A katedrális impozáns formája fenségesen emelkedik, szinte kísérteties a nagyságában, míg az alsó rész közepes jellemzőkkel van lágyítva, amelyektől érzékelhető a méret. A színpaletta, amelynek dominálása puha kék tonokban van, nyugtató és introspektív érzéseket kelt; a hűvös árnyalatok úgy tűnik, hogy elnyelik a környező fényt, létrehozva egy nyugodt légkört, amely meghív a kontemplációra. E mű szépségén keresztül Monet lehetővé teszi, hogy a katedrálisát ne csak mint építészeti emléket tapasztalhassuk meg, hanem mint egy érzelmekkel teli tapasztalatot, amely mélyen összefonódik a hely emlékével — szellemét a fény és csend pillanataiban megörökítve, életre kelti az impresszionizmus esszenciáját.