Ez a finom akvarell békésen pihenő tigrist ábrázol, háttérben homályos, tompa hegységgel. A tigris alakja finoman gömbölyödik a földön, nyugodt erőt sugározva, amely ellentétben áll azzal a vad természettel, amit általában hozzá társítanak. A művész ecsetvonásai folyékonyak, mégis precízek, lágy okker és égett sienna átmenetekkel, melyek bájosan keverednek a környezet földes zöld és kék árnyaival. A lágy színpaletta nyugodt hajnal vagy alkonyat hangulatát kelti, elmélyült hangulatot adva a képnek.

A kompozíció egyensúlyt teremt az állat részletes ábrázolása és a tágas, atmoszférikus táj között, meghívva a nézőt a természet csendes pillanatára. A tigris puha bundája kontrasztot alkot a távoli hegygerincek éles körvonalával, harmonikus textúra- és formajátékot létrehozva. Az 1930-ban készült mű romantikus naturalizmus és impresszionista érzékenység keveréke, bensőséges kapcsolatot tükrözve a vadon élő állatokkal olyan korban, amikor az ilyen ábrázolások egyszerre voltak tudományosak és költőiek. Az érzelmi hatás mély, békét, tiszteletet és a vad természet törékeny szépségét idézi elő.