Ebben a megindító műben a művész egy pillanatot ragad meg, amikor három fiatal lány interakcióba lép az őszi levelek halmaival, megtestesítve a gyermekkor és az évszakok múlandóságát. A lányok sötét, hosszú ruhákban állnak, a színes levelek élénk szétszóródásában, minden levél tanúja az idő múlásának. A középső figura, akinek kifejező arca egyfajta kontemplatív kifejezést hordoz, láthatóan gondosan vizsgálja a lehullott leveleket, miközben a másik kettő figyel; az egyik pálcát tart, a másik almát ölel magához, utalva a fiatalkor egyszerű örömeire.

A gazdag színpaletta, a meleg barna, a mély zöldek és az őszi narancs árnyalatai körbeölelik a jelenetet, lehetővé téve a nézők számára, hogy érezzék az évszak friss levegőjét. A művész lágy ecsetvonása felerősíti a levelek textúráját, szinte a tapintásra hív, miközben a szürkület enyhe fénye érzelmi ragyogást ad az egész kompozícióról. Ahogy a nap éjszakába sodródik, tagadhatatlan nosztalgia érzése lesz úrrá, egy felhívás a fiatalság röpke pillanataira és a természet ciklikus szépségére való emlékezésre. Ez a munka nemcsak az évszak ünneplése, hanem a 19. századi pré-rafailita ideálok visszatükrözése is, amelyek a természet valóságának megragadására és az emberi tapasztalat érzelmi mélységének kifejezésére törekedtek.