A jelenet apró, gondosan elhelyezett pontok szimfóniájával bontakozik ki, melyek mindegyike egy nagyobb kompozíció vibráló hangjegye. Rotterdam kikötője életre kel, nem éles vonalakon keresztül, hanem a színek felhalmozódásán keresztül; a víz kékjei és zöldjei táncolnak az ég lilájával és rózsaszínjével, a hajók sárgáival és vöröseivel pontozva. Egy hatalmas híd ível át a horizonton, szerkezetét a finom ecsetkezelés lágyítja, álomszerű minőséget kölcsönözve a jelenetnek.

A hajók, mindegyik jellegzetes vitorlával vagy füstpamaccsal, a csillogó vizeken hajóznak. Az általános hatás egy nyüzsgő kikötő, de egyben egy derűs pillanat is. A művész mestersége abban rejlik, hogy hogyan használja ezeket az egyedi színpontokat a hangulat megteremtéséhez; a napfény úgy tűnik, átszűrődik a levegőn, lágy ragyogást vetítve a jelenetre. A perspektíva, a részletek és az általános érzés békés, majdnem meditatív élményt idéz elő.