E gyönyörű festmény a mítos zúgó és érzelem árnyalt összefonódását testesíti meg. Bal oldalán ECHO egy puha és meditáló pozícióban van ábrázolva, a meztelen bőre ragyog a foltos napfényben. Úgy tűnik, vonzódik NARCISUS-hoz, aki nem tudva, egy nyugodt tó mellett fekszik. Waterhouse ecsetkezelése csodálatosan hangsúlyozza az ősi görög öltözékének finom, áramló vonalait, ami az érzékenységet és a nőiességet egyaránt megjeleníti. A zöldellő növényzet, ami a jelenetet körülöleli, szinte csendes tanúként szolgál, keretezve a kapcsolatukat, miközben kiemeli a Narcisszus saját tükörképétől való megszállottság által létrehozott elválasztást. Az elgondolkodó víz visszatükrözi az ő képét, megragadva az elérhetetlen szépség lényegét, míg a tekintetének irányába fordított vadvirágok az vágy múlandóságát szimbolizálják.

Azonban van egy figyelmeztető elem; a víz mélye nemcsak Narcissust, hanem tragédiát is rejt. A színpaletta – lágy pasztell és gazdag földszínek harmonikus keveréke – nyugodt, de melankolikus légkört ad a jelenetnek. Minden egyes ecsetvonás csendes vágyat közvetít, felfedezve a viszonzatlan szeretetet és a megszállottságot. Waterhouse összefoglalja a vágy fájdalmát, meghívva a nézőket, hogy gondolkodjanak saját vágyaik és veszteségeik tapasztalatairól. A mitológiai elbeszélés, amely mélyen gyökerezik a görög hagyományban, rezonál a közönséggel, időtlenül átjárja az időt és emlékeztet minket a hiúság és az önző szeretet veszélyeire.